Dsida Jenő Én Hívlak Élni
Hallgasd meg mit suttog az élet, élni hív újra meg újra téged. Ne nézz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed.. Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek, hisz mosolyt te csalsz arcukra, ismerj bennük magadra! Soha ne bánd, ha fáj, hisz erőre így találsz. S mi most bánatot okoz később nem lesz rá gondod. Hidd el jól tudom, hogy fáj, de hinnünk mindig muszáj. Fogd a kezem, ha úgy érzed, hogy szívedből kihull az élet. Ne keresd már, hogy hol tévedtél, ne sírj azon, mit meg nem tettél. Gyere velem, én hívlak élni vérző szívvel is remélni…
Dsida jenő én hívlak elnino
DSIDA JENŐ A NAPHOZ Te, ki szomorú lényegemmel kezdettől kezdve vagy rokon, csókold, csókold, csókold meg tűzzel az én csóktalan homlokom. Látod, itt állok mindhiába, kezem sóváran integet - Mindenkitől csak csókot kérek és szórom, szórom, kincsemet. De szeretet-csók nincs szívökben és tovább mennek hidegen, s mire kincsem már mind a múlté, minden ember-arc idegen. Csak Te osztod a csókot mindig, csak Tőled van, ki lángra kap - Te a természet ős szerelme, ujjongó-lelkű, drága Nap. Bíbor tüzed itt megfehérül, mint szűzi, havas ormokon; csak csókold, csókold, csókold tűzzel Az én kérésem Az ábrándok, mik itt élnek szívemben, Immár tudom, hogy nem maradnak itt, Minden, ami szép, gyorsan tovalebben – Az élet erre lassan megtanít. Mert mi az élet? Percek rohanása; Fagyos viharként száguld mindenik, Mögöttük sír a kertek pusztulása, S a rózsabokrot földig letörik. Illatos szirmok, zöldellő levélkék!... A vihar szárnyán mindez elrepül, Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég: Ott áll a kert siváran, egyedül.
Dsida Jenő: Én hívlak élni | Male sketch, Male
Fogd a kezem, ha úgy érzed, hogy szívedből kihull az élet. Ne keresd már, hogy hol tévedtél, ne sírj azon, mit meg nem tettél. Gyere velem, én hívlak élni vérző szívvel is remélni... Dsida Jenő: Kicsi rózsa... Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa, s végtelen éjjel ködharmata hull, én melléd simulok hangtalanul. S mikor szirmodat sóhajok se tépik, egy frissharmatú, boldog éjszakán, ketten, szótlanul felnövünk az égig. Dsida Jenő A Naphoz Te, ki szomorú lényegemmel kezdettől kezdve vagy rokon, csókold, csókold, csókold meg tűzzel az én csóktalan homlokom. Látod, itt állok mindhiába, kezem sóváran integet - Mindenkitől csak csókot kérek és szórom, szórom, kincsemet. De szeretet-csók nincs szivökben és tovább mennek hidegen, s mire kincsem már mind a múlté, minden ember-arc idegen. Csak Te osztod a csókot mindig, csak Tőled van, ki lángra kap - Te a természet ős szerelme, ujjongó-lelkű, drága Nap. Bíbor tüzed itt meg fehérül, mint szűzi, havas ormokon; csak csókold, csókold, csókold tűzzel az én csóktalan homlokom.
Dsida jenő én hívlak eni.fr
Hallgasd meg mit suttog az élet, élni hív újra meg újra téged. Ne nézz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed.. Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek, hisz mosolyt te csalsz arcukra, ismerj bennük magadra! Soha ne bánd, ha fáj, hisz erőre így találsz. S mi most bánatot okoz később nem lesz rá gondod. Hidd el jól tudom, hogy fáj, de hinnünk mindig muszáj. Fogd a kezem, ha úgy érzed, hogy szívedből kihull az élet. Ne keresd már, hogy hol tévedtél, ne sírj azon, mit meg nem tettél. Gyere velem, én hívlak élni vérző szívvel is remélni. Tavasz van! Gyönyörű! József Attila verse Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
A fa alatt angyalok ülnek – az ünnep azé, aki vár. Karácsony felé Juhász Gyula verse Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben. Az úr érkezése Ady Endre verse Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborus éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. Advent első vasárnapja Rónay György verse Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg korcs ágaimon más, mint a halál?
Én sem számítok semmi kegyelemre, Én felettem is végigzúg a szél, Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje Jobban megvédve nincs a többinél. Én készen állok minden fájdalomra, Nem hall ajkamról senki sem panaszt, De most szívemnek még egy vágya volna. S ha jó az Isten meghallgatja azt: Ne vágtassanak szegény rózsakerten Az összes szelek, mind, egyszerre át, Ne várjon rájok elfásulva lelkem, Ne törjenek le minden rózsafát; Tépjék szirmait egyenként le, lassan; Mind külön fájjon, sajogjon nekem, És mindegyiket nagyon megsirassam És minden könnyem egy-egy dal legyen. Dsida Jenő: Én hívlak élni Hallgasd meg mit suttog az élet, élni hív újra meg újra téged. Ne nézz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed.. Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek, hisz mosolyt te csalsz arcukra, ismerj bennük magadra! Soha ne bánd, ha fáj, hisz erőre így találsz. S mi most bánatot okoz később nem lesz rá gondod. Hidd el jól tudom, hogy fáj, de hinnünk mindig muszáj.
Dsida jenő én hívlak eli soriano
- Csoportok beállítása a Google asszisztenssel
- Bakos gergely éjjel nappal budapest
- Dsida Jenő verse: Én hívlak élni
- Dsida jenő én hívlak élni
- SuperTV2 napi műsora 2019. október 18. péntek - awilime magazin
- Alvin és a Mókusok - 21 múltam Übersetzung und Songtext, Lyrics, Liedtexte
- Eckhart tolle a most hatalma a gyakorlatban 2
A fü között egy tücsök círipel, Álmosan zúg a fáknak lombozatja Zokogásomat senki meg nem hallja És panaszomra senki sem felel. De most!... valami jóleső meleg Simítja végig fájó szívemet Szempilláimat csendesen lezárom... Langy szellő hozza erdőn, réten át Az estharangok himnuszos dalát És imádságba halkul zokogásom. Dsida Jenő: Kicsi rózsa Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa, s végtelen éjjel ködharmata hull, én mellédsimulok hangtalanul. Ha árvaságod szívet-facsaró, csak szólnod kell és támaszod leszek, élő, egyszerű rózsafakaró. Ha síró, szellemjáró éjfelen végigszáguld a szél zúgva, seperve, eldughatod az arcod kebelemre. Ha babonázva arcodba mered a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc, elfödöm gyöngéden a szemedet. Ha fáj, ha üldöz valami titok, belefújok egy kicsi ezüst sípba: gondot-űzni tündéreket hívok. Alkonyatkor a napba bámulunk, imádkozva, míg eljön a sötét és álmodjuk az egymás közelét. S mikor szirmodat sóhajok se tépik, egy frissharmatú, boldog éjszakán, ketten, szótlanul felnövünk az égig.
Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már. De ha hozzám jössz, pedig megüzented, angyalod mégis álomban talál. Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; Nem voltál rest naponta jönni hozzám. Ajtóm bezártam. Ágam levetett. Éjszakámból feléd fordítom orcám: boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám! Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! HÓTALAN A HEGYEK INGE Nagy Gáspár verse Ez a tél még megváltatlan, nincs rá mentség: fehér paplan, se hó, se hold nem világol – amíg fölragyog a jászol hordjuk szívünk szakadatlan, kormos arcot száz darabban, nincs ajándék, semmi tömjén – rí Boldizsár, Menyhért meg én. Az indul el akaratlan kinek angyala jelen van, hótalan a hegyek inge – el kell érnünk Betlehembe! Az ünnep azé, aki várja Szabó T. Anna verse Aki magot szór ablakába és gyertya vár az asztalán. A várók nem várnak hiába. Egy angyal kopogott talán? Szárnysuhogás az ablakon túl – vigyázz! Kinézni nem szabad! Künn az angyalhad térül-fordul, egy pillanatra látszanak. A karácsonyfát hozzák – hallod? – egy koppanás, és leteszik. Fényben úszik az üvegajtód, s megint suhogás. Mi ez itt? Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág, karácsonyszagú és meleg. "Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát! " Ez az angyali üzenet. És be is mehetsz – vár az ünnep, és minden zárt ajtót kitár.
