Rakovszky Zsuzsa A Kígyó Árnyéka
Bővebb ismertető Magyar Irodalmi Díj 2002 - Az év legjobb könyve A költőnek ez az első regénye, amelyben egy öregasszony meséli el gyermek- és leánykorát, majd felnőtt életét. Nagy bűne miatt tizenhat éven át titokban kell tartania kilétét, hogy ne kerüljön hóhérkézre. A lány és patikus apja a külvilág előtt házaspárként mutatkozik, titkos, otthoni életükben szeretet, gyűlölet, féltékenység és szenvedély egymást váltva uralkodik. Rakovszky Zsuzsa átvette a Magyar Irodalmi Díjat A Magyarország Európában Alapítvány kuratóriuma Rakovszky Zsuzsa Márai-díjas költő, író A kígyó árnyéka című regényének ítélte oda az idei Magyar Irodalmi Díjat. Az elismerés minden évben a legjobbnak tekintett szépirodalmi művet illeti. A Magyar Irodalmi Díjat február 10-én Göncz Árpád, az alapítvány elnöke adta át Rakovszky Zsuzsának a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Angyalosi Gergely irodalomtörténész, a díjat odaítélő bírálóbizottság tagja laudációjában elmondta, hogy a költő eredeti nagyregényt alkotott, melyet az olvasók és a szakma egyöntetű elismeréssel fogadták.
Könyv: A kígyó árnyéka (Rakovszky Zsuzsa)
1997 szeptemberétől szerződéses munkatársként egy évig a Beszélő olvasószerkesztője. Fordítóként elsősorban angol és amerikai költők, írók – többek közt Wordsworth, Coleridge, Lewis Carroll, C. F. Meyer, Robert Frost, Marianne Moore, Elizabeth Bishop, Adrianne Rich, G. K. Chesterton, Bruno Bettelheim, Bertrand Russell – munkáit ültette át magyarra. Verseit kezdettől fogva általános kritikai elismerés fogadta. 2002-ben a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A kígyó árnyéka, mely Az Év Könyve lett. Második regénye – A hullócsillag éve – az 1950-es években játszódik, egy osztrák határ közeli magyar kisvárosban, Sopronban (ahol az írónő jelenleg is él). Egy évvel később szintén a Magvető gondozásában látott napvilágot az 1985 és 2005 között született verseinek válogatása (Visszaút az időben), amelyet AEGON Művészeti Díjjal ismertek el.
A szexuális aktusok leírása közben pedig mintha a teste is megsemmisülne, feloldódna valami félelmetes ismeretlenben. A fikció szerint persze a szöveg jó hatvan évvel későbbi visszaemlékezések terméke, szerzője pedig már nem körüludvarolt fiatalasszony, hanem boszorkánynak titulált anyó, akinek reménytelen nosztalgiája áthatja önéletírása minden sorát, miközben az én megkettőzése ("emlékező-én" és "szereplő-én") nem problematizálódik. Ennek oka talán az emberi élet – minden radikális változás, szerepcsere, identitásvesztés és -felépítés ellenére fenntartott és intenzíven átélt – folyamatossága.
Elemzés
A kígyó árnyéka a történelmi regény vallomásos-önéletrajzi (tehát a nagyobb közösség helyett az egyénre fókuszáló) változatát alkalmazza, de úgy, hogy a középpontba nem hőse szellemi fejlődését helyezi, hanem megszünteti test és lélek hierarchiáját, vagyis a hős testi tapasztalatait (szexualitás, terhesség, betegségek, öregedés) a belső folyamatokkal egyenrangúan ábrázolja. A regény az autobiografikus fikciót ezen felül a Bildungsroman egyes jellemzőivel, továbbá a – historiográfiával szemben is megfogalmazott – mikrotörténet-írásra vonatkozó igénnyel, valamint az irodalom (és a kultúratudományok) feminista belátásaival egyesíti. E gesztusainak mindegyike úttörő jelentőségű volt nemcsak a műfaj, hanem a magyar irodalom történetében is. A cselekményét a három részre osztott Magyarország idején, a Habsburg fennhatóság alá tartozó felvidéki és dunántúli területeken, tehát multikulturális és többnyelvű közegben játszató regény sajátos, jelzésértékűen archaizáló, metaforákban és hasonlatokban gazdag nyelvet használ.
- Violetta 1 évad 2 rész
- Könyv: Boldogtalan ködfelhő (Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka) | Magyar Narancs
- Aki bújt 2019 teljes film magyarul
Ez a "premodernre rájátszó posztmodern próza" (Radics) pedig megengedi, hogy Orsolya önéletírásában a cselekmény történeti idejéhez képest anakronisztikus, a 20–21. századi gondolkodásra jellemző, elsősorban antropológiai és pszichológiai kérdések is megjelenjenek a korra jellemző pietikus és babonás gyakorlatok mellett. Meglepő lehet, hogy az elbeszélő, akinek életét közösségi szinten a reformáció politikai vitái és harcai alakítják, teológiai magyarázatok helyett pszichoanalitikus álomfejtésekkel operál, ám a regény nyelve, annak különböző rétegekből összegyúrt terminológiája és az adott szöveghelyek valódi dramaturgiai funkciója ezeket az anakronizmusokat nem önellentmondásként vagy belső konfliktusként jelenítik meg. E kidolgozottság fényében ugyanakkor következetlennek tűnik az a mód, ahogyan a regény a nyelvi különbségeket kezeli, azaz, hogy ezekre nem reflektál: szereplői hangsúlyosan német ajkú polgárok, a városi közegek általában kevert nyelvűek, ám a szöveg a városneveket (Ödenburg, Güns) és egy-két párbeszédet kivéve mindent magyarul közöl.
Az sincs egyértelművé téve, hogy a fikció szerint mely nyelven születik az olvasható szöveg. Az egykorú magyar regényirodalomhoz képest feltűnően sűrű motívumhálója (elsősorban a tűz és a kígyó képeit kell kiemelni) és a romantikus irodalom, olykor pedig a detektívtörténetek sémáinak mozgósítása mellett A kígyó árnyéka legfigyelemreméltóbb jellemzője, hogy többszörösen is az azonosságok és különbségtételek nem magától értetődő konfliktusait viszi színre. A problémakör középpontjában egyértelműen az identitás kérdése áll. A főhős saját identitásának egyetlen elemét sem tudja stabilizálni: legközelebbi hozzátartozója, apja nem biztos, hogy vér szerinti apja. A vele megegyező nevű mostohaanyját annak halála után a kisváros nyilvánossága előtt eljátszani kénytelen Orsolya e szerepjátszást is az identitása feladásaként éli meg: "Így hát az a személy, akinek ki kellett adnom magamat, sok tekintetben azonos volt azzal a másikkal, aki valójában voltam, ha ugyan voltam még valaki valójában. " Később már a teljes énvesztésről ír: "egyetlen minutára sem feledkezhetem meg róla, hogy nem vagyok azonos azzal a személlyel, akinek a világ előtt mutatkozom, csakhogy lassanként nem is tudom már, hogy ha az nem, hát ki s mi vagyok én valójában? "
A kígyó árnyéka
Magyar Irodalmi Díj 2002 - Az év legjobb könyveA költőnek ez az első regénye, amelyben egy öregasszony meséli el gyermek- és leánykorát, majd felnőtt életét. Nagy bűne miatt tizenhat éven át titokban kell tartania kilétét, hogy ne kerüljön hóhérkézre. A lány és patikus apja a külvilág előtt házaspárként mutatkozik, titkos, otthoni életükben szeretet,... bővebben Szállítás: e-könyv: perceken belül A termék megvásárlásával kapható: 169 pont 5% 3 499 Ft 3 324 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 332 pont 3 480 Ft 3 306 Ft Törzsvásárlóként: 330 pont 2 499 Ft 2 374 Ft Törzsvásárlóként: 237 pont 3 699 Ft 3 514 Ft Törzsvásárlóként: 351 pont 2 490 Ft 2 365 Ft Törzsvásárlóként: 236 pont 3 990 Ft 3 790 Ft Törzsvásárlóként: 379 pont Események H K Sz Cs P V 28 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 31 1
Nem bűnhődik értük, de nem is szabadulhat a terhüktől. Senki sem tudja meg (csak az olvasó), hogy az a férfi, akit a soproni polgárok Orsolya férjének tartottak, valójában az apja volt, ennek ellenére házaséletet élt vele (és még csak nem is volt a vér szerinti apja stb. ). Soha nem derül ki (csak az olvasó előtt), hogy az a csecsemő, akit az apa-férj a hősnő hallgatólagos beleegyezésével elemészt, nem a (látszólag törvényes, valójában vérfertőző) házasság gyümölcse, még csak nem is Bocskay egyik hajdújának erőszaktételéből fogant, hanem egy Miklós nevű fiatalúr nemzette (szegről-végről szintén rokon) egy farsangi mulatságon. Nincs rá tanú (csak az olvasó), hogy Lang patikussegéd, aki balszerencséjére felbukkan a múltból, és jóhiszeműen megkéri Orsolya kezét, kisvártatva egy boroshordó alá elásva lesheti a feltámadást. És hogy Lehmann úr, a patikus mindkét törvényes feleségét a halálba küldte: az elsőt, a hősnő anyját otthagyta a pestisjárvány kellős közepén, a másodikat, akit szintén Orsolyának hívtak, és aki a hősnő szavaival "jól megtermett lúdra emlékeztetett", rablógyilkosok karmai közé meneszti.
Egy nő meséli az életét. Álmokkal, babonákkal, zabolátlan vágyakkal teli gyermek és lánykorát, titkokkal terhes, különös asszonyi sorsát. Lehmann Orsolya ezerhatszázhatvanhatban leírja az emlékeit. Szembenéz a titkaival, bevallja nagy bűnét, melyet egész életében rejtegetnie kellett, magát másvalakinek hazudni, hogy elkerülje a hóhérkötelet. A világ előtt özvegy édesapja hű, segítő támaszaként szerepel, de a bezárt ajtók-ablakok mögött apa és lánya között hol néma, hol zajos csaták dúlnak: az egymásba csapó szeretet és gyűlölet, az egymásrautaltság és a féltékenység szenvedélyes küzdelmei. És az igazságot senki nem tudhatja meg... A kígyó árnyéka az izzó szenvedélyek és az emlékeket átszínező, gyógyító feledés regénye. A varázslatos nyelven megírt történetben Rakovszky Zsuzsa - akit eddig kiváló költőként és műfordítóként ismerhettünk - úgy vezeti végig az olvasót a családi és szerelmi,, veszedelmes viszonyokon", az embereket tápláló és felemésztő kapcsolatok hullámzásain, ahogy csak a legnagyobbak tudják.