Az Evolúció, amely a Pieces of a Womanhez hasonlóan a Wéber-Mundruczó alkotópáros személyes élményeiből, családi történeteiből táplálkozik, eredetileg színdarabnak készült Ligeti György Requiemje alapján. A Proton Színház előadását a németországi, bochumi Ruhrtriennalén mutatták be 2019-ben, a főszerepeket – ahogy a filmben is – Monori Lili és Láng Annamária alakították. Az előadás hatalmas visszhangot kapott, a kritika és a közönség egyaránt mesterműként ünnepelte. A triptichonszerűen felépített film mindhárom részének egy-egy név a címe. Az első: Éva. Egyetlen, horrorfilmeket idéző, majdnem teljesen szavak nélküli iszonyú jelenet. Hosszú percekig nem is igazán lehet felfogni, mi történik: három férfi súrol, takarít egy barnásszürke, málló vakolatú helyiséget, amelynek a repedéseiből egyre több emberi hajcsomó kerül elő. A repedezett falak, a kongó terem, az ijesztő, fémes zörejek, a munkát komor eltökéltséggel végző férfiak mozdulatai a Saul fia jeleneteit juttatják a néző eszébe, és hamar kiderül, hogy nem véletlenül: a helyszín Auschwitz.
A harmadik, német nyelvű tétel címe: Jónás. Jónás Éva unokája, Léna fia, aki már Berlinben nőtt fel. A zombifilmeket és a zongorázást szereti a legjobban, és a tinédzserek mindennapi problémáival küzd. Az iskolatársai szekálják, szerelmes, ráadásul egy szigorú muszlim családból származó lányba, és anyjával sem találja meg a hangot. Dühös rá, hogy mindig a zsidóságukat hangsúlyozza, nem akar házi sütésű flódnit vinni az iskolai eseményekre, és szégyelli, hogy anyja miatt a hagyományos Márton-napi felvonulásra is hanukalámpa formájú lampiont kellett készítenie. A nagyanya, az anya és a fiú számára egyaránt meghatározó és központi téma a zsidóság és a holokauszt, de mindhárman egészen máshogy állnak hozzá. Éva szívesen, sőt nagy kedvvel és átéléssel mesél az iszonyú történtekről lányának, de zsidóságát mindig is titkolta a külvilág elől. Azt is elmondja, miért: annak idején azért volt olyan egyszerű elhurcolni a családot, mert anyja a 42-es népszámlálás során zsidónak vallotta magát. Később, a háború után is rengetegszer szembesült az antiszemitizmussal.
Elképesztő IGAZ történet a reményről és arról, hogy az összefogás bármilyen kapzsiságot és aljasságot legyőz! A történet néhány évvel ezelőtt terjedt el az interneten, és néha azóta is felbukkan, arra emlékeztetve bennünket, hogy ha együttműködünk, szinte bármire képesek lehetünk. Bár a történet eredete kissé homályos, a tanulság annál világosabb. David egész életében mezőgazdálkodással foglalkozott. Generációk óta az egész családja farmerként élt ugyanazon a 80 hektáros birtokon, amíg néhány évvel ezelőtt a birtok egy távoli rokon tulajdonába jutott, aki nem a család érdekeit tartotta szem előtt, így David családja mindent elveszített. Ők azonban nem adták fel. Tudták, hogy a farm előbb-utóbb újra eladásra kerül, méghozzá valószínűleg egy aukción, és elkezdtek gyűjteni rá, hogy egy napon visszavásárolják a családi birtokot. Néhány évvel később, amikor a föld valóban árverésre került, David és az édesapja azzal az elhatározással indultak az aukcióra, hogy visszaszerzik azt a családjuknak, bár tisztában voltak vele, hogy ha mások is licitálnak, erre nem sok esélyük van.
Az anyósomat majdnem rossz helyre ültettem az esküvőn! Aztán az ültetési etikett mindent megoldott Nincs annál nagyobb blama, minthogy valakinek nem lesz helye az esküvőn. Mutatjuk, kit hová ültess az etikett szerint.
Emberek ezreinek ismerős, generációk óta velünk élő traumákat mutat meg az Evolúció, amelyet a súlyos téma ellenére nem nehéz nézni: a film mindvégig lebilincseli a nézőt. A francia operatőr, Yorick Le Saux (Kisasszonyok, Halhatatlan szeretők) bravúros felvételei, hosszú beállításai és lenyűgöző képi világa, és a középső, magyar nyelvű rész briliáns dialógusa és alakításai – legfőképpen Monori Lili rendkívüli erejű, intelligens, humoros és megrázó játéka – a 2021-es cannes-i fesztivál legjobb filmjei közé emelik Wéber és Mundruczó filmjét.
De már nem a sonderkommandósok dolgoznak itt, hanem a vöröskeresztesek: a felszabadulás utáni napok pillanatait látjuk. A film félórás első tétele (talán nem túlzás így nevezni az eredetileg zenemű alapján keletkezett alkotás részeit) rettenetes, fullasztó hangulatú. A nemrég történt borzalmakat leginkább csak sejtésszerűen mutatja be, egy ponton mégis úgy érezzük, mindenkit és mindent megfojt az összeállt hajcsomókból kialakuló, mitologikus szörny, és vége lesz a világnak. A végtelen barakkok rettenetes geometriájában mégis megcsillan egy váratlan reménysugár, és az első rész egy rövid, életigenlő, optimista feloldással zárul. Körülbelül hetven évvel később, Budapesten játszódik a Léna című második tétel, az auschwitzban született Éva és középkorú lánya, Léna (Monori Lili és Láng Annamária) feszültséggel, vádaskodással, sok-sok feldolgozatlan érzelemmel terhelt beszélgetése, amely újra és újra visszatér az origóhoz: Auschwitzhoz. Hiába elviselhetetlenül fájdalmas a téma, az idős asszony rengeteg önreflexióval és időnként fel-feltörő humorral mesél – sokkal többet és sokkal nagyobb kedvvel, mint a holokauszttúlélők általában.
Ez is oka lehet annak, hogy a válása után nem képes normális párkapcsolatot találni. Léna viszont szinte megfojtja gondoskodásával és törődésével Jónást. A briliáns elméjű Éva emlékezete egyre gyakrabban kihagy, és a teste is egyre törődöttebb: testi hanyatlásának egyik pillanata a film egyik legmegrázóbb, legsokkolóbb jelenete. Szimbolikus a filmben a nevek és a nyelv szerepe. Az Éva és a Jónás egyértelműen bibliai, héber nevek, míg a saját zsidóságával ellentmondásos viszonyban álló Éva Lénának nevezte el a lányát. Ennek a névnek az eredete nem egyértelmű: lehet héber, de görög vagy éppenséggel szláv is, tehát nem egyértelműen beazonosítható zsidóként. A nevekhez hasonlóan a nyelvekben is folyamatosan antitézisek követik egymást: Éváék családja németül beszélt, de a háború után apja többé nem volt hajlandó ezen a nyelven megszólalni, és még Bécsben is inkább angolul rendelt süteményt. Lénának viszont már a magyar nyelv nem fontos: Berlinben élve a saját gyerekével is németül beszél, nem tanította meg neki az anyanyelvét.