Táncoltak, bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben. Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel. – No, fiúk, lesz már, aki főzzön, mosson ránk! Ebből lesz csak nagy lakodalom! Úgy is lett! Közibük vágtattak, minden legény a nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki: – Én az urad leszek, te a feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól. Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele jutott Hunor népének, s azok voltak a hunok. A keleti fele jutott Magyar leventének, s ezeknek utódjait nevezték magyaroknak. Az országot Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon tovább is szájról szájra.
Arany János: Rege a csodaszarvasról (Buda halála, Hatodik ének) Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra; Fű kizöldül ó sirhanton, Bajnok ébred hősi lanton. Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéh-nek: Hunor s Magyar, két dalia, Két egy testvér, Ménrót fia. Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék; Mint valamely véres hadra, Fegyverkeztek könnyű vadra. Vad előttük vérbe fekszik, Őz vagy szarvas nem menekszik; Elejtették már a hímet - Üldözik a szarvas-gímet. Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek, Hol a farkas, hol a medve Sohasem járt, eltévedne. De a párducz, vad oroszlán Végig üvölt a nagy pusztán, Sárga tigris ott kölykezik, Fiát eszi ha éhezik. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Már a nap is lemenőben, Tüzet rakott a felhőben; Ők a szarvast egyre űzik, - Alkonyatkor im eltűnik. Értek vala éjszakára Kur vízének a partjára; Folyó víznek partja mellett Paripájok jól legelhet.
Kedves Látogatónk! A Zeneszö oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8. 0, illetve Mozilla Firefox 4. 0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok. Google Chrome letöltése Mozilla Firefox letöltése Internet Explorer letöltése Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.
ARANY J�NOS (1817-1882): Buda hal�la H�n-rege Hatodik �nek Rege a csodaszarvasr�l Sz�ll a mad�r, �grul �gra, Sz�ll az �nek, sz�jrul sz�jra; F� kiz�ld�l � sirhanton, Bajtnok �bred h�si lanton. Vadat �zni felj�v�nek H�s fiai sz�p En�hnek: Hunor s magyar, k�t dalia, K�t egytestv�r, M�nr�t fia. �tven-�tven j� levent�t Kiszemeltek, hogy k�vetn�k; Mint valamely v�res hadra, Fegyverkeztek k�nny� vadra. Vad el�tt�k v�rbe fekszik, �z vagy szarvas nem menekszik; Elejtett�k m�r a h�met -, �ld�zik a szarvas-g�met. G�m ut�n �k egyre t�rnek Puszta martj�n s�s tengernek, Hol a farkas, hol a medve Sohasem j�rt, elt�vedne. De a p�rduc, vad oroszl�n V�gig �v�lt a nagy puszt�n, S�rga tigris ott k�lykezik, Fi�t eszi ha �hezik. Sz�ll a mad�r, sz�ll az �nek K�t fi�r�l sz�p En�hnek; Zeng� mad�r �grul �gra, Zeng� �nek sz�jrul sz�jra. M�r a nap is lemen�ben, T�zet rakott a felh�ben; �k a szarvast egyre �zik, - Alkonyatkor �m elt�nik. �rtek vala �jszak�ra Kur viz�nek a partj�ra; Foly�v�znek partja mellett Parip�jok j�l legelhet.
Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra; Fű kizöldül ó sirhanton, Bajnok ébred hősi lanton. Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek: Hunor s Magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót fia. Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék; Mint valamely véres hadra, Fegyverkeztek könnyü vadra. Vad előttük vérbe fekszik, Őz vagy szarvas nem menekszik; Elejtették már a hímet –, Üldözik a szarvas-gímet. Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek, Hol a farkas, hol a medve Sohasem járt, eltévedne. De a párduc, vad oroszlán Végig üvölt a nagy pusztán, Sárga tigris ott kölykezik, Fiát eszi ha éhezik. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Már a nap is lemenőben, Tüzet rakott a felhőben; Ők a szarvast egyre űzik, – Alkonyatkor ím eltűnik. Értek vala éjszakára Kur vizének a partjára; Folyóvíznek partja mellett Paripájok jól legelhet. Monda Hunor: itt leszálljunk, Megitassunk, meg is háljunk; Monda Magyar: víradattal Visszatérjünk a csapattal.
Vadont s a Don t ők felverik A Meóti kis tengerig; Süppedékes mély tavaknak Szigetére ők behatnak. Ott a szarvas, mint a pára - Köd előtte, köd utána - Míg az ember széjjelnézne: Szemök elől elenyésze. Hóha! hóha! hol van a vad?... Egy kiáltja: ihon szalad! Más kiáltja: itt van, itten! A harmadik: sehol sincsen! Minden zugot megüldöznek, Minden bokrot átaldöfnek; Gyík ha rezzen; fajd ha rebben: De a gímvad nincs ezekben. Szóla Magyar: hej! ki tudja Merre van, a hazánk útja? Kerek az ég mindenfelé - Anyám, anyám, meghalsz belé! Szóla Hunor: itt maradjunk! Tanyát verjünk; itthon vagyunk; Selyem a fű, édes a víz, Fa-odúból csöpög a méz, Kék folyam ad fényes halat, Vörhenyő vad ízes falat, Feszes az íj, sebes a nyíl, Harckalandon zsákmány a díj. Hogy elúntak otthon űlni, Halat csalni, őzet űzni: Új kalandra, szebb csatára Ereszkedtek a pusztára. Puszta földön, sík fenyéren Zene hallik sötét éjen, Zene, síp, dob, mély vadonban, Mintha égből, mint álomban. Tündér lyányok ottan laknak, Táncot ropnak, úgy mulatnak.
Nagy sikoltás erre támad, Futna szélyel a leányhad; Elől tűzbe, hátul vízbe, Mindenkép jut férfi kézbe. Tündér lyányok ott eltűntek, Szárnyok lévén elrepűltek; De a többi hova legyen? Földbe bújjon? elsülyedjen? Abbul immár nincsen semmi: Szűzi daczczal tündér lenni; Vágtat a ló, és a pusztán Nagy üres éj hallgat oztán. Dúl leányi, a legszebbek, Hunor, Magyar nője lettek; S a leventék, épen százan, Megosztoztak mind a százon. Büszke lyányok ott idővel Megbékéltek asszony fővel; Haza többé nem készültek Engesztelni fiat szüllek. Tó szigetje édes honná, Sátoruk lőn szép otthonná, Ágyok áldott nyugalommá: Nincs egyéb, mi őket vonná. Fiat szültek hősi nemre, Szép leányt is szerelemre; Dali törzsnek ifjú ágot, Maguk helyett szűz virágot. Hős fiakból ketten-ketten, Két vezéré kétszer-ketten, Feje lőn mind egy-egy nemnek: Száznyolcz ágra ezek mennek. Hunor ága hún fajt nemzett, Magyaré a magyar nemzet; Szaporúság lőn temérdek: A szigetben nem is fértek. Szittya földet elözönlék, Dúl királynak dús örökjét; - És azóta, hősök párja!
Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra; Fű kizöldül ó sirhanton, Bajnok ébred hősi lanton. Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéh-nek: Hunor s Magyar, két dalia, Két egy testvér, Ménrót fia. Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék; Mint valamely véres hadra, Fegyverkeztek könnyű vadra. Vad előttük vérbe fekszik, Őz vagy szarvas nem menekszik; Elejtették már a hímet - Üldözik a szarvas-gímet. Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek, Hol a farkas, hol a medve Sohasem járt, eltévedne. De a párducz, vad oroszlán Végig üvölt a nagy pusztán, Sárga tigris ott kölykezik, Fiát eszi ha éhezik. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Már a nap is lemenőben, Tüzet rakott a felhőben; Ők a szarvast egyre űzik, - Alkonyatkor im eltűnik. Értek vala éjszakára Kur vízének a partjára; Folyó víznek partja mellett Paripájok jól legelhet. Monda Hunor: itt leszálljunk, Megitassunk, meg is háljunk, Monda Magyar: viradattal Visszatérjünk a csapattal.
(5) III. csoport feladata: A magyar nyelv első írott emlékei közé tartoznak: A tihanyi apátság alapítólevele (1055); a Halotti beszéd (XII. század vége); és az Ómagyar Mária –siralom (XIII. század közepe). Gyűjtsétek össze első írott nyelvemlékeink jellemzőit! Foglaljátok táblázatba ezek legfontosabb jellemzőit! A nyelvemlék neve Keletkezése 1-2 fontosabb jellemzője Tanulmányozzátok a következő honlapot: Hol őriznek a Kárpát-medencében magyar nyelvemlékeket? Soroljátok fel a településneveket! Lakóhelyetekhez melyik esik a legközelebb és mit őriznek ott? Írjátok le! Válaszd ki egyik nyelvemlékünket, készíts hozzá illusztrációt! Keress példát a Halotti beszédből az igék múlt idejű alakjaira! (5) Keress alliterációra példát az Ómagyar Mária- siralomból! Rendezd időrendi sorrendbe első írott nyelvemlékeinket! IV. csoport feladata: A XIX. század elején tudatos mozgalom indult a nyelv gazdagítására. A nyelvújítás korában valóságos harc folyt a nyelvet megújítani szándékozók és a régihez, a megszokotthoz ragaszkodók között.