Nehéz elérni a fiatalokat, és nem lehet a keresztény kódokkal frontálisan letámadni őket. Barátság kell, odafigyelés, és beszélgetni kell velük nagy türelemmel, ahogyan annak idején Szent Domonkos tette a katarokkal. Ez nagy és időigényes munka. Az biztos, hogy exponenciálisan nem fog nőni a közösségeink létszáma, bár Tokodi László atya 800 új domonkos hivatásról álmodik az évforduló kapcsán. Megmaradva a valóságban, 8 szerzetes novícius azért jó lenne. A fiatalok megszólításához szemléletváltás, új formanyelv kell. Éppen ez a legnagyobb gond az idős testvéreknél, akik rengeteg primér tapasztalattal rendelkeznek a rendről, amit továbbadhatnának, de technikailag nem naprakészek, nem tudják kezelni az okostelefont vagy a számítógépet. Pedig nagy szükségünk van rájuk, mert ahogy és amennyit ők tudnak imádkozni, úgy és annyit nekünk még nincs időnk. A szeretet leleményességével össze kell fognunk a generációkat. – Hogyan működnek az egy településen levő közösségek? – Egy adott világi közösségbe a havi 1-2 személyes találkozóra kívülről, más településekről is jönnek tagok.
Elveszítettem a bizalmamat benne. Fájdalmas tapasztalás volt egy baráttal kapcsolatosan. A mai igék arról győznek meg, abban erősítenek meg bennünket, hogy ha Istenben bízunk, ha őhozzá folyamodunk, ha belé helyezzük a bizalmunkat, akkor ő nem hagy el, jó lesz hozzánk, erre a bizalomra és reménységre jósággal válaszol. Embereknél sokszor nem ezt tapasztaljuk, az említett eset is erről árulkodik. Isten ígéretei, tettei, irányunkban való megnyilvánulásai mind arról szólnak, arról biztosítanak, hogy vele kapcsolatban nem kell félnünk, nem fogunk csalódni, és reménységünk teljes lehet őbenne. * Jóságos Istenünk! Olyan jó tudni, hogy bízhatunk benned, hogy számíthatunk rád, hogy megszólíthatunk téged. Rád nem várunk hiába, becsapva, megszégyenülten, hanem te elénk jössz: szeretettel, bocsánattal, erővel, kegyelemmel. Hála legyen ezért néked! Ámen. Szerző: Keczkó Szilvia
Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium Alapítva 1990 Hely Magyarország, Budakeszi Típus gimnázium katolikus iskola OM-azonosító 032460 Elhelyezkedése Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium Pozíció Pest megye térképén é. sz. 47° 30′ 45″, k. h. 18° 55′ 35″ Koordináták: é. 18° 55′ 35″ A Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium weboldala A Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium (rövidítve: POKG) a Pest megyei Budakeszi városban található római katolikus 8 osztályos gimnázium, ahova főleg a Zsámbéki-medencében és Budapesten lakó diákok járnak és részesülnek keresztény nevelésben és oktatásban. Az iskola névadója Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök. Története [ szerkesztés] Prohászka Ottokár püspök Alapítása [ szerkesztés] 1990 -ben alapította a Budakeszi egyházközség. 1991 – 1992 volt az 1. tanév, a rendszerváltás után visszakapott zárdaépületben, amiben az államosítás előtt is egyházi iskola működött. Kezdetben egy osztály volt azokban az évfolyamokban, amelyek nem 5. -ben kezdték a "Prohiban" a tanulmányaikat.
50-60 km-re levő csodálatosan felújított 16. századi ciszterci női kolostorba. Ezek voltak tehát a kezdeteink. Utána megismerkedtünk Dóczy Zsigmond OP atyával, és bekapcsolódtunk a magyar vonulatba. Nagyon jól éreztük magunkat közöttük, és végül ide csatlakoztunk, mert a német közösséggel a földrajzi távolság miatt nagyon időigényes lett volna a rendszeres kapcsolattartás. – Mi az, hogy domonkos harmadrend, és mi köti össze az egyes közösségeket? – A harmadrend a domonkos család része. Első rendnek nevezzük az atyákat, a másodrendhez tartoztak a szemlélődő nővérek, akiknek a közösségét Szent Domonkos alapította Prouille városában. Ők már sajnos nem működnek Magyarországon, mert kihaltak. A harmadrend az apostoli nővérek és Szent Domonkos Világi Rendje, ezek vagyunk mi. Az országban 13 világi közösség van 120-130 taggal, földrajzilag olyan szépen szétszórva, hogy igazi hálózatot képezünk. A jelöltség 1 év komolyan vett képzés után a beöltözéssel kezdődik, ahol lehet 1, 2 vagy 3 évre ígéretet tenni.
Pszichoterapeutaként jött be az országba, civilben, mert nem biztos, hogy beengedték volna mint domonkos szerzetest. A mi karizmatikus imaközösségünk is még félig-meddig a föld alatt működött akkoriban. Az atya a domonkos dolgokról direkt módon nem sokat beszélt a közösségünknek, mert nem akart "letámadni" senkit egy határozott rendi vonulattal. De minden, amiről beszélt, ebbe a lelkiségbe illett, például a töretlen lojalitás az Egyházhoz, mint Krisztus misztikus testéhez. Nagyon fontos volt nála a tanulás (amit stúdiumnak neveznek a rendi szabályzatban), és rendkívül művelt volt. Nyugat-Németországból érkezvén tisztában volt vele, hogy nálunk is kezdődik már valami mozgolódás, ami a rendszerváltás irányába hat. Nyugaton már érezték, hogy nem tartható tovább ez a vasfüggönnyel kettészakított világ. Első látogatása után folyamatosan kapcsolatban voltunk, és megmutatta nekünk az európai lelkiségeket, közösségeket. Így jutottunk el az ő németországi gyógyító közösségéből – ahol többnyire szerzetesek, szerzetesnők gyógyultak egy hosszabb ott-tartózkodás során –Franciaországba, s így jártunk Taizében és Toulouse-ban a Saint Jacques közösségnél.