A fordulóknak a pontos, mégis csekély erővel működő szervokormány miatt is örültünk. A kormányzás finomsága példás, ahogy a sportfutómű ellenére megmaradó rugózási kényelem is az. Az A3 S line már csak 225/45 R17-es gumiabroncsai miatt sem tudja eltüntetni az úthibákat, de szédületes kanyarsebességéhez képest ügyesen tompítja az ütéseket. Elégedettek lehetünk az egyenesfutással is, a mintha-zsinóron-húznák érzést a kormány automatikus, apró korrekciókkal támogatja. A rásegítés sebességfüggő, nem pedig a fordulatszám növekedésével csökken. Kis erővel, jól adagolhatóan lassítható az A3. A fékek gyakorlatilag túlméretezettek ehhez az autóhoz, a lassulás a széles gumikkal nagyon vehemens. Ránézéses alapon is megállapítható, hogy mennyire jó minőségű autóval van dolgunk. A piros fényezés mélysége, csillogása messzire harsogja, hogy ez bizony egy prémiumtermék. A karosszéria szűk hézagos illesztései, a zörgésre még budapesti minőségű utakon is szinte képtelen belső tér, az alsó középkategóriához mérten jó anyagválaszték és a körültekintő zajcsillapítás szintén hangsúlyozza az Audik igényességét.
(Minekünk már az Alfa 147 is túl németes, nem találjuk benne azt az ezeröcsis, vaddisznós dögöt, amit 145-ösünkben annyira kedvelünk. ) Tehát átvettük a kölcsön A3-ast. Leginkább az a bizonyos audis-németes kimunkáltság tűnt föl elsőre: a finoman fogó kuplung, a finoman csusszanó sebváltó, a túl finoman reagáló gázpedál. (Ugyanez az Alfán: szögletes, alig benyomható kuplung, recsegő váltó, ladásan brutális gázpedál, a motor pöccentésre üvölt. ) Mint később kiderült, a kézifék érthetetlen módon kilóg a finoman kezelendő szervek sorából. Egy lejtős dubrovniki utcán kellett rájönnünk erre, ezer megtett kilométer után, amikor is már a rutinos audis könnyedségével húztuk (emeltük) be a kart, de az autó szépen csúszni kezdett a lejtőn. Be kell azt rántani izomból. Alapvető megfigyelésünk továbbá, hogy az A3-as valamiért irritálja a hazai autóstársakat. Egyetlen budapesti estén hárman álltak mellénk pirosnál, hogy ideges túráztatással gyorsulási versenyre bírjanak. Egyszer sem mentünk bele, szerencsére.
De szebb! Kevés autó képes az A3-nál agresszívabb arckifejezéssel firtatni a forgalmat. Sportautósan mélyre húzott krómkeretes légbeömlő, gonoszan szűkülő szemek, félelmetes ködlámpák a két alsó sarokban - igazi belső sáv-takarító szörnyeteg. Oldalról is kellemesen erőszakos a látvány, az A3 övvonala meredeken emelkedik és Volvósan masszív érzetet sugározva hajlik az ablakokra. A küszöb spoiler nélkül is elég súlyos, tömör ahhoz, hogy sportosnak hassék. Az elöl- és oldalnézeti látvány megtervezésébe kissé belefáradhattak az ingolstadti mérnökök, a far már icipicit jelentéktelennek hat, nem durvább egy alapkivitelű Seat Leon fenekénél. Tesztautónk látványos külsejéért Neckersulmban is találunk felelőst, itt székel ugyanis a Quattro GmbH, az Audi gyári tuningműhelye. S-Line felszereltségű A3-asunk itt kapott sportfutóművet, 17 hüvelykes alufelniket és kis táblácskákat az oldalára. A különleges kivitel belső jellemzői: állítható gerinctámasz az első üléseken, bőrrel bevont kormány, váltógomb és kézifékkar.
Nos ekkor hallottam harmadszor a típushiba kifejezést. Bár presztízse nagy, megjelenése szép tetszetős, nem tartom kiemelkedő, megbízható konstrukciónak. Összességében csalódott vagyok. Hibalista - Váltómű - Bal első ablakemelő - Rádió potméter - Termosztát - Akkumulátor - Központizár - Csomagtér világítás - Hátsó ablakfúvóka - Váltóharangbőr - Ide hordtam szervizbe Értékelése: 9 Képek az autómról Fenntartási költség (4) Évjárat 1999 Kényelem (8) Használati időtartam 2 év Teljesítmény (5) Km vásárláskor 90000 Megbízhatóság (3) Vezetett km 43000 Szerviztapasztalat (9) Átlagfogyasztás 8 l Előző autója? Carina Következő autója? – Ennyire szerette Megérte a pénzét? nem Verdikt (4. 8/10) Ha ön írta, adja meg az emailcimet, amit megadott, amikor irta az ítéletet. Audi A3 1996 További ítéletek (76 db)
A Dubrovnik-Budapest jó teszttáv volna egyrészt (1000 kilométer kábé, Horvátországon keresztül; Bosznián át jóval rövidebb lenne, de nem mindenki szeret karton Marlborókkal traktálni géppisztolyos rendőröket és "Aknaveszély! " tábla tövébe vizelni a botanikában), másrészt vezetésileg sem egyszerű feladat, a kicsikét zilált útviszonyok és a rettenetes forgalom miatt. A horvátok valami egészen tébolyult pillanatukban kitalálták, hogy az egész turizmust szombattól-szombatig rendszerben bonyolítják: szombaton van turnusváltás minden szállodában, apartmanban, kempingben és sárkunyhóban, így aztán péntek éjszakától szombat délig teljes a káosz az utakon, ráadásul ország déli részei felé nem is vezet sok út, ami meg van, az keskeny, hegyi és kanyargós. Na, kábé mindenki ösmeri a helyzetet: péntek este-éjjel átvágjuk magunkat a látványosan nem készülő, életveszélyes M7-es még izmos balatoni forgalmán, végig a tó melletti diszkóéleten. Letenyéig még tűrhető a dolog, utána három rövidebb autópálya-szakasszal nyugiban el lehet jutni Karlovacig.